Nyaralunk. Két napra beköltöztünk faluról városra. 🙂
Tegnap kiderült, hogy Péter nem szereti a tömegközlekedést. A dolgozdába indultunk kettesben. A 7 megállóból egyet bírt ki csendben, egyet pedig ordítozva. Az utasokra való tekintettel leszálltunk. Pár perc séta után Péter már a kenguruból is kikivánkozott. Cipeltem ölben, lógott rajtam a kenguru és a kötelező szerszámosláda a gyermek kellékeivel. Az út több mint felét így tettük meg, aztán felszedtük apát, s ő beszállított a dolgozdába. Péter mindenki nagy meglepetésére másfél órát üldögélt, szépen csendesen a kutyája fülét szorongatva. Kétszer szopiztunk a Zsolti irodájában, s egy fél órát szundizott. Szóval jól érezte magát.
Délután babakocsiztunk kint a friss levegőn. Otthon csak a nappaliban lehet, ugyanis a döcögős utcánkat sem Péter, sem a babakocsi nem bírja meg. Így különösen ünnepélyes hangulata volt a tegnapi sétának. A párommal ketten kétfele akartunk tolni a babakocsit, gyakorlatilag cikk-cakkban haladtunk 😀 Végül lemondtam a kormányzásról, csak azt kellett eldöntsem, hogy a párom mellett haladok, a babakocsi mellett, hogy lássam a gyermeket, vagy a babakocsi előtt. Legtöbbször ez utóbbit választottam 😀
Hozzászólások