Van egy éve, hogy ábrándozok egy gyerekmentes hosszú hétvégéről, nagy alvásról, közös kószálásról, amikor csak úgy létezünk, s nem kell készenlétben állni. Vasárnaptól kezdve minden lehetőség adott volt álmaim megvalósításához. Miután a gyerekeket alapos felkészítés után a nagyszülők gondjaira bíztuk, vasárnap fél hétkor kipattantunk az ágyból, a komplikációk elkerülése végett a lurkók ébredése előtt elindultunk nyaralni.
Útközben sikerült definiálni a tojó és a húsos csirke szavak jelentését, valamint számos más régóta jegelt témát megvitattunk.
Már kora hajnali fél kilenckor megérkeztünk a tett helyszínére. Csak a kutyasétáltatók s a templomba igyekvők jártak az úton. Felhős volt az ég, őszi szél borzolta a hajunkat. Bevásároltunk borból és csokoládéból. Kezdődhetett a nyaralás, melynek első pontja az élményfürdő megtalálása volt. Kerestük is rendesen. Egyszercsak feltűnt egy nagy kerítés, bent pedig egy kedves épület ágaskodott. Juhé, megtaláltuk! Be is álltunk a hosszú autósorba nagy boldogan. A kapunál kellett bedobja az uram minden sofőrködési tudományát, hogy visszaforduljon, ugyanis a temetőbe érkeztünk 😀
Végül megtaláltuk. Túl korán. Sétáltunk egyet, s már nyitottak is. Bevágtattunk, áztattuk magunkat egy kicsit, olvastunk egy kört, s gyakran elhangzottak a következő mondatok: Péter nagyon élvezné ezt a csúszdát. Na ide már Borcsa is bemehetne. Itt ki kéne fogjam Pétert. Borcsa igazán aranyos lenne a kicsi kék fürdőruhájában. Itt Péter úgy rohangászna.
Két óra múlva, mikor már kezdetét vette a heringelés, úgy döntöttünk, nincs kedvünk holnap is ugyanezt csinálni, hazaindulunk. Hosszú sor kígyózott befele, a pénztáros álmélkodott, milyen gyorsan igyekszünk kifele. Romantikus sétát tettünk a a belvárosban.
Este boldogan szedtük le a paradicsomainkat, az uborkát és a barackot is, mind a kettőt. 🙂
A vakáció folytatódik szárazföldön. A gyerekek egy hetet boldogítják a nagyszülőket. A nagyszülők meg minket. 🙂
Hozzászólások