Az orrszivó porszivót már rég beszereztük. Csak nem volt bátorságunk használni. Mostanra már elviselhetetlenné vált Péter szortyogása, igy a keresztelő előtti sütés-főzés közepedte beburrantottuk a szerkentyűt.
Összeszereltük a porszivót, ráillesztettük a kis csöveket, s jól kiszivtuk a gyermek orrából a taknyot. Dédi együttérzően állt Péter mellett és baljósan figyelmeztetett: ne gyilkoljuk azt a gyermeket 😀 Az uram az első szippantás után, a nyúló takony látványától kissé megindultan közölte: asszem hányni fogok. Az egész ceremóniát Péter élvezte a legjobban, teljesen lekötötte a porszivó hangja.
Hozzászólások