Enyhe lelkiismeretfurdallás kiséretében elballagtunk a patikába, s megvettük az egyik ismerős anyuka által ajánlott altató, bóditószert. Kifejezetten rosszalvó babáknak készült.
Már nem is emlékeztem pontosan, milyen az, mikor az ember nem ébred óránként. Addig osztottuk, szoroztuk az urammal, hogy ki mikor keljen fel Péterrel, hogy a nagy izgalomban elfelejtettük a gyermeknek beadni az alvást elősegitő pirulácskát. 🙂 Egy pillanatig gondolkodtunk, hogy akkor legalább mi vegyünk be egy nagyobb dózist 🙂
Péter a szokásosnál korábban elaludt. Még egyszer átismételtük a stratégiai tervet, s álomba szenderültünk. Hajnali 4-kor tanácstalanul meredtünk az órára. Hogy akkor most mi van? Péter ugyanis reggel 7-ig összesen 10 órát aludt mukkanás nélkül. Tettére azóta sem adott magyarázatot.
Péter, köszönjük neked ezt az éjszakát 🙂
Hozzászólások