Egy teljes hétre kivontuk magunkat a forgalomból. Hazautaztunk a szüleimhez. Az uram kificamodott bokájára való tekintettel én akartam vezetni. A tett nagyságát, s a benne rejlő bátorságot csak az érti meg, aki ismeri a vezetéshez való (v)iszonyomat. Az uram riadt tiltakozását pedig csak az érti, aki tudja, hogy hagytam én már autót forgalmas útkereszteződésben.
A forgalmat és a gyermekek alvásigényét figyelembe véve hajnali ötkor indultunk. Levezettem a maréknyi autópályát, majd az uram tapintatosan közölte, hogy ebben a tempóban soha nem érünk haza. Cseréltünk. A gyermekek jól bírták az utat, Péter csak akkor aludt újra vissza, mikor az apja ült a volánnál. 😀
Hagymafesztivállal indítottunk. Péternek nagyon bejött a zöldszékelyes hagymatokány puliszkája, s az alkoholmentes sör. Borcsa csak bámulta a nagy nyüzsgést.
Gyorsan teltek a napok. A szomszéd Pisti minden délután meglátogatta Pétert, s elmesélte, mi volt az iskolában, időnként rákérdezett a síró Borcsára, hogy mi fáj, Borcsika?
Nagy népszerűségnek örvendett a paszulybontás, rendkívül hosszú ideig lekötötte Pétert. De a nagylegény nem csak ebben segítette ki nagyszüleit. Vederbe szedte az almát, adogatta a paradicsomot, murkot, pityókát mosott, asztalt terített. Voltunk kirándulni, jól sikerült a Nagy lányokkal való találka is. Borcsa sem panaszkodott az átlagosnál többet, s egy szép napon talpra állt.
A hét második felében esküvőre készülődtünk. Péter alaposan kivette a részét az újpár házának a kitakarításában, testével törölte fel a padlót. Borcsa válogatás nélkül megevett mindent, amit elé tettek.
Az esküvőre Péter magára öltötte a legpirosabb picus nyakkendőjét, Borcsa is felvette a legjobb ruháját. A leánykérés alatt Borcsa a körtefa leveleit pusztította, de így is beszólt néhányszor. Péter nem volt hajlandó a menyasszonnyal fotózkodni. A templomi esküvőt szó nélkül nem bírtuk ezért inkább kijöttünk. Péter az élre vasalt nadrágjában fetrengett a földön. Közben hátközépig kakálta magát. Borcsa aludt.
A buli csak ezután kezdődött. Tíz óra magasságában apa elment autózni Péterrel altatás céljából. Fél óra múlva egy üde Péterrel tért vissza. Egy adag rohangálás, aszalt szilva evés és tejszerzés után a lagzis terem fölött levő napköziben próbálkoztunk. Az első fél óra a játékok tanulmányozásával telt el, majd meseolvasás, s végül egy lassú elalvás következett. Ezalatt Borcsa a tomboló zene ritmusára aludt a babakocsiban, még jobban, mint otthon. Mi pedig rohangásztunk a két gyerek között, füleltünk.
Péter hajnali 4-kor ébredt, fogalma sem volt, hogy hol van, rendesen zokogott. Kicsiágyastól bepakolásztunk az autóba. Otthon folytatta a szundit. Borcsát nehéz volt meggyőzni, hogy még nincs reggel, de végül sikerült. Három óra alvás után kezdődött a csomagolás, hazaindulás. Péter maradt még egy hetet. Borcsa hazafele kímélte a szüleit, minimális nyávogás volt.
Hozzászólások