Óvoda

Péter szertartásosan ült a babakocsiban. Összekulcsolta a kezét, ki tudja, miért fohászkodott. Én teljesen össze voltam zavarodva, csodálkoztam, hogy ilyen hamar ide jutottunk. Így döcögtünk a poros úton, végig a falun egészen az óvodáig, ugyanis Pétert beírattuk a napközibe.
Megilletődve adtam oda a keresztlevelet, össze-vissza érdeklődtem mindenről, tudjuk, mi vár ránk ősztől. A heti egy kötelező csokis kifli-üdítő tízórain kicsit meglepődtem. Péter még életében nem evett csokis kiflit, üdítőt sem igazán, esetleg gyümölcslevet. S azon is elcsodálkoztam, hogy a gyümölcsevés nem szerepel a programban.

Pétert nem érdekelte semmi az oviban, gyorsan szedte a lábát kifelé a csúszdához. Eljátszottunk egy darabig, csodálkozva nézte a gyermekeket. A végén nem nagyon akaródzott hazajönni. Mondtam, ha ennyire tetszik, ősztől minden nap jöhet, sőt délutánonként ott is alhat. 🙂