A tanévnyitó súlyát tegnap este éreztem meg, amikor fél órát álltam, pontosabban toporogtam a sorban virágért. Toporogtam, mert nem voltam biztos, hogy zárás előtt sorra kerülök. A kerti virágaink teljesen lepusztultak, meg voltunk szorulva rendesen. Végül sikerült két szál Borcsa magasságú rózsacsokrétát vásárolnom. Nehezen tudott Péter egyensúlyozni vele, de jobb nem volt.
Reggel felvettük a legjobb ruhánkat. Az óvoda előtt vidám búcsút vettünk Borcsától, aki a nagyszülőkhöz utazott. Feltérképeztük az új kuckót, segítettük elrakni a játékokat, s átvonultunk az iskolába. Péternek a sorbanállás, vadidegen gyerekkezek megfogása egyáltalán nem ment, ezért ketten ballagtunk a sor végén. A tanévnyitóból legjobban a taps tetszett. De mivel nem csak abból állt a ceremónia, hamar megunta. Háromszor akart hazamenni, egyre hangosabban követelőzött. Mindháromszor sikerült jobb belátásra bírni. A rögtönzött szülőértekezletet is kibírta. Holnaptól teljes gőzzel napizunk.
Hozzászólások