Péntek délelőtt be kellett rakodni az autóba, a házat szalonképes állapotban kellett hátrahagyni, a mosatlant el kellett tüntetni, a gyerekeket fel kellett öltöztetni, s szintén berakodni az autóba. A legalább kétszemélyre kiszabott projektet az uram egyszál magába kellett lebonyolítsa. Nem volt egyszerű. Ezt onnan tudom, hogy apa enyhén füstölgött, mire beértek a városba, s a ház romokban hevert, mikor öt nap után hazaértünk. Viszont semmi fontos dolog nem maradt otthon.
A nagy pakolászások közepedte kiderült, apának dolga van, egy órával korábban kell indulni. Mindenkire rákerült a megfelelő ruha, cipő, a családfő gyorsan megrakta az autót, azalatt a gyerekek megmártóztak a sárban, indulhattak is. Amíg az uram benzinnel töltötte tele az autót, a gyerekek kimásztak illetve felálltak a gyerekülésből, -ben. A kiscsizmák megtisztultak, az autó sáros lett 😀
A négyórás út során bizonyosodott be, hogy Borcsa képes órákig egyedül beszélni. Mire a pénztárcámat elveszítettem, meg is érkeztünk Csíkba.
Hozzászólások