Az úgy volt, hogy Péter állt a fürdőszobában a kisszéken. Én lekandarítottam róla a kellően megrakott pelust, s elkezdtem mosni a fenekét. Ekkor robogott be Borcsa, a nagyjából összecsomagolt pelenkát elkezdte nagy vidáman rázogatni. A szar pedig rácsattant a szekrényajtóra, majd pajkosan lecsúszott a szőnyegre. Mire Pétert lecsaptam a földre, Borcsa ünneplő ruháján is éktelenkedtek a foltok.
Gyorsan Borcsit levetkőztetni, a bűzlő matériát eltüntetni, s közbe Pétert folyamatosan fegyelmezni, hogy szaros fenékkel, ne szökjön meg, ne nyúljon semmihez, főleg nem a szekrényajtóhoz. Mire ő is tiszta lett, a fürdőszobából kipakolt Borcsi nagy bömbölés közepedte visszajött, s két ceruzát beledobott a vécébe. Majd még hangosabb kesergéssel próbálta kihalászni őket.
Mire mindenkit és mindent lefertőtlenítettem, megjöttek Magdi mamáék. Kezdődhet a nagy szabadság 🙂
Hozzászólások