Péter

Egy hét közös nagyszülőzés után Borcsával hazajöttünk, Péter marad még egy hetet. Induláskor kikisért az autóhoz, integetett, enyhe jóindulattal, mondhatjuk az is, hogy mosolygott. Mindenesetre nem sirt. Nem mondták a nagyszülők, de biztos vagyok benne, hogy néhányszor bevágtatott a szobába, s keresett.
Péter nagy Süsü rajongó. Mindenféle bánatra gyógyír egy kis Süsü.

Továbbra is lelkesen cibálja a szobanövények levelét, lapátolja a virágföldet, fetrengene a hóban, még mindig szép hosszú csíkokra tépi a papírt, rögtön bepisil, ha pelenka nélkül hagyjuk viháncolni, egyre szebb bolhákat és fűszálakat rajzol. Van, hogy egy egész szénakazal sikeredik 😀  Reggelente már egyedül megeteti a pockot, nyuszit, mackót és a farkast. Egyre  gyakrabban vannak kommunikációs nehézségeink. Nem értjük, mit mond, ettől borzasztóan ideges lesz és nyávogni kezd. Szeret sapkázni (különféle kalapokat, sapkákat felpróbálni, s másnak a fejére rakni), s szeret belém kapaszkodni a nadrágomtól fogva. így szoktunk vonatozni. Borcsa elől az ölemben, Péter hátul, s mehet a gőzös Kanizsára.