Azon a délután Péter megitta két nap tejadagját, elpusztított számtalan kekszet, kiflit és banánt, 15-ször meghallgatta az Erdő szélén házikót, 6-szor az anya összes mondókáját és gyermekdalát. Azon a délután Péter 5 és fél órát vonatozott.
Arra számítottam, hogy a vonat jól elringatja Pétert, s az idő felét átalussza. A lefárasztás érdekében előzetesen 2 órán át babakocsiztunk. Ehhez képest teljesen feléberedett a vonattól, a sok arctól, az új helyzettől. Esze ágában sem volt aludni. Nem érdekelte a táj, de a lovacskák, a házak, a hegyek, a völgyek s a patakok sem, a magunkkal cipelt játékok sem. Igy maradtam én, mint a szórakoztatás egyetlen forrása. Azért végülis rendes volt, egy bő órát szundizott, azalatt összeszedtem magam a következő produkcióra. 🙂
Megérkeztünk, most már egy hétig nyaralunk a nagyszülőknél.
Hozzászólások