Egy hete már, hogy Pétert Göcs határában elcseréltük egy zsák pityókára s vagy 15 fej káposztára. 🙂 Az közgazdász uram szerint jó vásár volt. Azóta mindenki nyaral. Péter a szüleimnél, mi itthon.
Napok óta magyaráztam a gyermeknek, hogy mi fog történni, minden nap megnéztük a nagyszülők és az öcsém fotóit. Mindennek ellenére izgultam a nagy útszéli, sietős gyermek átadástól. Számítottam egy kisebbecske sírás-rívásra. Ehelyett Péter bájosan integetett Magdi mama karjaiból, s azóta is nagy vidáman szívja a csíki levegőt, kurjongat a macskának, felesel a kutyával, magyaráz a tyúkoknak, meggyomlálja a virágoskertet, titokban szétdobálja az öcsém nagy gonddal őrzött cd kollekcióját. Szóval csupa segítség. 😀
Talán még nem felejtette el teljesen a szüleit. Ezt abból gondoljuk, hogy mikor telefonon beszélünk hozzá, puszilgatja a készüléket. Holnapután lesz a nagy találka. Már úúúúúúúúúgy várjuk.
Hozzászólások