Péter az óvodában keveset eszik. A tízóraiját esetleg megszagolja, az levesét megkóstolja, a második fogást megnézi. Estefelé itthon még csipeget ezt-azt.
Péter hétközben keveset gyakorolja a logopédustól kapott házifeladatát. Ovi után legtöbbször nincs kedve ismét azt csinálni, amit mások mondanak.
Aztán megjött Piri mama és a kötőhártyagyulladás, csak nem ebben a sorrendben. A fiú egy álló hétig kúrálódott. Piri mama nagy hangsúlyt fektetett a gyermek felhízlalására, a gyomor térfogat megnövelésére. Délután részletes beszámolót hallhattunk arról, hogy Péter hány merőkanál levest, mennyi gyümölcsöt, húst és egyebeket pusztított el. A kötőhártyagyulladás, huss, elszaladt, Péternek pocakja lett és éhségérzete, bővült a szókészlete, s a wécészűkítővel is egészen jó barátságba került. Bevezetődött az ablakpucolás, a hóvirágszámlálás, a keresztrejtvényfejtés, a virágátültetés rejtelmeibe valamint tovább csiszolta az főzés és takarítás terén szerzett eddigi tudását. Egy kitanult Pétert várta haza Borcsát.
Hozzászólások