Bandikónézőben voltam. Helyszin a kórház, ahol szülni fogok. Mivel a stáb szülésen vett részt, hát ácsorogtam egy kicsit. Egyszer kiált anyósom, hogy azonnal menjek, nézzem meg, hogy jön ki a baba feje.  Hát ilyen naturalista látványra nem készültem. Határozottan nemet mondtam. Igazából nem a baba fejétől féltem, hanem a szülő nő arcától. Más nézőként ott lenni, s más szereplőként. Egyelőre megelégszem a szereplői státusszal.
Aztán kb 10 perc múlva ismét hallottam a nevem, de úgy tettem, mintha nem hallottam volna. Féltem elhagyni a nővér szobát, gondoltam, ki tudja, mit akarnak mutatni 🙂 Aztán jött anyósom egy gyönyörű kisbabával, egy igazi újszülöttel, akinek az előbb csak a feje búbja látszott. Csuda szép volt. Picinyke, piros és fekete hajú. Torka szakadtából sírt 🙂 Kicsit megnyugodtam, ha ilyen pici egy újszülött, akkor ez a Bandikó is kijut valahogy belőlem, bár az orvos szerint egyelőre nem kivánkozik kifele 🙂