Péntek volt. Már csak kettőt és felet kell aludni, mielőtt elkezdjük nyaralásunk várva várt fejezetét. Épp azt számolgattuk, mennyi a kettő és fél, mikor levettem Borcsa pizsamáját. A háta csupa vörös folt, enyhe jóindulattal sem találtam egy ujjbegynyi egészséges helyet. Jaj, ez most mi?! Biztos valami atipikus himlő – mondta a pesszimista énem. Á, csak a tegnap esti pástétomos kenyér, s színes pufulec mellékhatása – tromfolt az optimizmusom.
A családorvos optimistán látta a helyzetet. Pontos diagnózis nem volt, de gyógyszert kaptunk. Ezalatt a két gyermek egymással hangosan vetekedve fedezte fel a játszósarkot. Merthogy mire az orvoshoz értünk, Péter is pöttyös lett. Igaz, csak diszkréten, itt-ott egy-két cingár pötty. Nem a Borcsa-féle kövér piros foltok.
Kenjük a pöttyöket, nyelik a szörpöt. Péter büszkén hangoztatja, hogy ő foltos kutya, Borcsa örül, hogy katica lehet.
Úgy tűnik, javul a helyzet.
Hozzászólások