Róka

Péter seperc alatt bevágott egy nagy csésze frissen csavart almalevet, rögtön elnyomtatta egy porció joghurttal. Ha még ehhez hozzászámoljuk az elfogyasztott szőlőlé mennyiséget, a tej előtt beadagolt C-vitamin cseppeket, akkor cseppet sem kell csodálkoznunk a látványon, ami másnap reggel fogadott.
Elsőként Borcsi vágtatott be a Péter szobájába, nem sokkal később érkeztem én. Rendesen szembetalálkoztam a bűzzel. Péter ott lustizott szépen nyugisan egy nagy adag hányásban. Tele volt a hálózsákja, pizsamája, a kiságy. Egész éjjel egy mukkot nem szólt, aludt mint a bunda. Máig nem derült ki, mikor érte utol a róka.

Bár igyekeztem nyugodt hangon beszámolni a közeli hozzátartozóknak a történtekről, teljesen bepánikoltam. Az uram még rátett egy lapáttal, közölte, hogy hányós vírus tombol éppen a városban. Péter közben kicsit sápadtan, de virgoncan csúszdázott, kifestőzött, pakolászott, közelharcot vívott Borcsival a rajztábláért. Egyszóval minden ment a régiben.