Premier volt a tegnap. Kora reggel jól itthon hagytam Borcsit édesanyámmal, s elmentem Péterrel a városba. Egész délelőtt nem voltam lőtávolságon belül, úgyhogy Borcsa eredménytelenül követelhette volna az anyatejet. De nem követelte. Virgoncan eljátszott a nagymamájával, bevágta a kedvenc pityókáját, oszt kész.
Ezalatt Péterrel cipővásáron voltunk. Péter az előzetes egyezményünket egy-kettőre felrúgta, túl sokat nem gyalogolt, inkább cipeltette magát. Illedelmesen felpróbálta a cipőket, csak azt nem volt hajlandó felhúzni, amit végül megvettünk. 😀 Helyenként átrendezte a dobozok tartalmát, újrafogalmazta a polcok dizájnját. Egy lilabojtos fehér balerinacipőt ki is választott, de könnyen hagyta magát lebeszélni.
Egy gyors blúzvásárlást is megejtettünk. Amíg az üzletben keresgéltem, Péter a próbafülke függönyével játszott, időnként felvillantva a félmeztelen vásárló bájait. Két blúzot is sikerült felpróbálnom, Péter közben a tükröt tapogatta. Az elárusítónő el is rikkantotta magát, hogy váj, szegény gyermek összevágja magát a tükörrel (hihihi), de inkább magát sajnálta, hogy foghat neki takarítani.
Végül buszra ültünk, Péter lehúzta a cipőjét, összekulcsolta a kezeit, s hazáig meg sem mukkant. Hazaérkezésünk után Borcsából is elszállt a jóleányság, Péter is kibontakozott. Alig vártam a déli fektetést.
Hozzászólások