Ott álltunk a sorban, vmi ügyes-bajos dolgot akartunk intézni. Már csak egy ember volt előttem. Hát jön a tánti a neccekkel, s ez az egyben beáll elénk. Ugye a pockomat már hónapok óta nem tudom leplezni. Arra nem számitottam, hogy előre engednek a sorban, de azt elvártam volna, hogy senki ne furakodjon elém. Tudnivaló, hogy egy magamfajta pockosnak a sorbanállás nem az erőssége. Én, a naiv gondolom, hogy biztos csak mellénk állt, s mi leszünk a következők. Még rá is mosolyogtam barátságosan. Csalódnom kellett, ahogy az előttünk levő ügyfél elment, fürgén beugrott elénk, s elkezdte a mondókáját. Mögöttem egy másik kismama állt. Végül mikor láttuk, hogy a néninek hosszúra nyúlik az ügye, kiálltunk a sorból, s otthagytuk, érvényesüljön.
Hozzászólások