Supp!

Péter életében először elesett. Hasra. Pontosabban kiesett.
Anyósommal teljesen el voltunk merülve a zakuszka készitésben. Péter heverészett a babakocsiban, nézegette a feje fölött táncoló faleveleket, közben pedig magabiztosan tornászta magát lefele.  Anyósom figyelmeztett, hogy a gyermek ki fog esni. Én meg gondoltam, hogy éppen elég az, ha kukkolom a paprikahegyek mögül. Aztán egyszer elszántam magam, a kalimpáló lábait eligazitom, s bekötöm a babakocsiban. Elindultam a babakocsi fele, ám közben leesett egy hagyma, s mire felvettem a hagymát, Péter már hason feküdt a földön és orditott. Volt nagy ijedtség, lelkiismeretfurdalás. Hála Istennek, Péternek semmi baja nem esett. A landolással járó lelki megrázdkodtatást pedig szopizással enyhitettük. 🙂