Szabadpéntek arra jó, hogy az ember szabadon dolgozzon. Az uram a munkahelyén, mi Péterrel itthon. Ma utolérem magam. Ez volt a terv. Nem csak a porcicák illetve portigrisek eltűntetése volt a cél, hanem egy alapos nagytakarítás, ebédfőzés. Péter volt az inasom. Felváltva poroltuk a szőnyeget, felmosott, utána én is még egyszer. Szorgosan hordozgatta a szemétlapátot, s csak egyszer esett el vele. Adogatta a krumplit. Ment minden, mint a karikacsapád. Délelőtt egy metszőollóval felvértezve sétálni indultunk bogyós ágak begyűjtése céljából, amivel a patyolat tiszta lakásunkat, illetve a szintén ma elkészülő adventi koszorúnkat díszítjük.
Péter nem akart hazajönni a sétáról, ezért kicsit összevesztünk. Végül felcihelődtünk a dombra egy bokornyi bozóttal. Kábé ekkor jutott eszembe, hogy tortát fogok sütni estére. Nincs is jobb, mint mikor az ember tortát visz András-napra. Ehhez gyorsan fel kellett hívni az éppen vásároló szomszédot, s leadni a listát neki. A baj az volt, hogy a lista tételei egyenként jutottak eszembe. Negyedszer már nem mertem felhívni, így a maradékot összekéregettem a szomszédság hátralevő részétől.
Péter egyre kevésbé akart együttműködni. Valahogy még visszatettük a szőnyegeket, az ebéd is meglett. Péter elmélyült a toronyépítésben, én ezerrel nekiálltam a tortának. Az első tortalap már sült, mikor kiderült, hogy Péter az összes diafilmet kiszedte a dobozából, s szépen széttekergette. Eldöntöttem, együtt sütünk. Kötény fel, a fiú kever. Fokhagymát a barackkompótba.
Péter megunja a sütést, kiballag a nappaliban. Ügyesen lefoglalja magát, elkészítem a krémet. Ezalatt egyre távolabb kerülünk a rendtől, s a patyolat tisztaságtól. Előkerülnek a nyári szandálok, rá egy sor játék, s végül ilyen-olyan el nem pakolt ruhadarabok, szépen egymásra rétegezve a nappali közepén.
Péter alszik. A torta félkész. A káosz nagyobb, mint reggel. Adventi koszorú halasztva. Végülis ma szabadpéntek van.
Hozzászólások