Rég volt, mikor egy dolgot megszakítás nélkül be tudtam fejezni. Most úgy kezdek hozzá a főzéshez, takarításhoz, olvasáshoz, kertészkedéshez, hogy tudom százszor meg kell szakítanom, amíg a végére érek. Mert Borcsa elkeseredik vagy Péter unatkozik.
Rég volt, mikor a napjaim terv szerint haladtak. Terv most is van, de rendszerint teljesen párhuzamosan, össze-vissza teszek-veszek.
Rég volt, mikor szabad voltam. Oda mentem, ahova akartam, s akkor, amikor akartam. Most oda megyek, ahova a babakocsi befér, akkor, amikor nem süt nagyon a nap, nem fúj túlságosan a szél, s nem esik az eső. Addig maradok, ameddig Borcsi megéhezik.
Rég volt, mikor beültünk vacsorázni az urammal kettesben. Most felváltva eszünk otthon. Apa eteti Pétert, én Borcsit sétáltatom. Aztán cserélünk.
Jól van ez így. Tudom, lesz egy hétvége egyszer valamikor, amikor csak úgy kettesben kószálhatunk, nem lesz rám kötözve senki, s az uram nadrágját sem fogja cibálni senki.
Hozzászólások