Nagyjából ez az utolsó három kivánságom még szülés előtt. S mivel lassan inditjuk a visszaszámlálást, elkezdtük valóra váltani a “nagy álmaimat”. Tudtuk, hogy x kocsmának van nem dohányzó szalonja. Tegnap estére foglaltunk asztalt, beszerveztük a barátokat, minden készen állt. Érkeztünkkor kiderült, hogy az irodalmi kávéház (hogy egy kicsit eufemizáljuk a helyzetet) nem dohányzó terme tegnap estére átmenetileg dohányzó lett. Méltatlankodtam a pincéreknek, mutattam a pockomat, de a tekintetükből tisztán és világosan ki lehetett olvasni, hogy kismamáknak nem ildomos ilyen késő esti órában efféle helyeket látogatni, s egyébként sem én vagyok a célközönség, hanem a sok-sok sört ivó egyetemista. Nem volt mit tenni, elindultunk baba-mama barát  vendéglátóipariegységet keresni. Végül egy pizzázót neveztünk ki kocsmának 🙂