Nagyon készültünk apa szülinapjára. Finom ebédet főztünk, tortát sütöttünk, igaz, besegített Nils Holgersson valamint Bogyó és Babóca. Különben nem készültem volna el.
Mire az ünnepelt hazaért, Péter magára öltötte a legjobb ingét, s a hozzáillő nadrágot. Borcsi egy szál pelusban flangált, ugyanis épp megadta magát a pelenkája, s át kellett öltöztessem. Gyorsan belegyömöszöltem a szép ruhába. Mindenkinek a kezébe nyomtam egy ajándékot, s előkaptam a tortát, ami a nagy sietségtől kicsit rám borult. Sebaj, mire apa betoppant a konyhába, készen álltunk.
A gyermekek megörültek az apjuknak, de az ajándékot eszük ágában sem volt átadni. Péter nagy ragaszkodással szorongatta a csokoládét. Végül a gyertyaelfújás izgalmai közepedte sikerült kitekerni a kezéből.
Tudjuk, apesz, az igazi ajándék az lett volna, ha nem hányódnak a földön a babák, a székekről nem lóg semmiféle ruhanemű, a puzzle is a dobozában van, a mesekönyvek a polcon, a játékosdobozok tele vannak játékkal, a konyhában egy morzsa sincs a földön, s nem tornyosul a mosatlan a kagylóban. Talán majd jövőre sikerül rendet rakni.
Hozzászólások