Előre ittunk a medve bőrére. Úgy esett, hogy Borcsa szülinapját két héttel korábban ünnepeltük a családdal.
Az alig egyéves szülinaposunk megtette első önálló lépéseit. Azóta is lelkesen lépeget, s mászik a csúszdára. Lecsúszni nem akar, csak felmászni. Az éjszakáink javultak, de még távol állunk az átaludt éjektől. Borcsa sokat okosodott, sokat tanul Pétertől. Most épp nagyon hiányzik mindenkinek Péter, aki a nagyszülőknél várja a Mikulást. Borcsa időnként bevágtat a bátyja szobájába, s megnézi, nem-e jött haza.
Mi történik? Nem értem.
A szülinapos
Puszi Péternek
Hozzászólások