December 9-én este Borcsa születése volt az esti mese. Hogy azon a reggelen kezdett el először havazni, s mire anya kinézett a kórház ablakán már hó fedett minden háztetőt. Hogy Borcsa pici volt, fekete hajú és piros rugdalózót adtunk rá. Hogy Péter Miki tatával várt otthon, s mikor hazaértünk megkérdezte, hol a baba. Mikor megmutattuk neki Borcsit, megsimogatta az arcát. És segített pelenkázni, s minden fürdetésnél megmosta a Borcsi lábát.
– Anya, Péter nagyon szeretett már akkor is?- kérdezte Borcsa.
– Igen, mindig – válaszolta Péter.
Ezt a bájos esti jelenetet árnyalta némileg a másnap délutáni szülinapos cirkusz. De ne vágjuk a dolgok elé. Borcsa másnap reggel szülinapja alkalmából úgy döntött nem lesz Maugli, megengedte, hogy bekössem a haját, még a fésűt is beleereszthettem. Felpakoltuk a süni sütit, s egyéb kellékeket. Az oviban is lezajlott a szülinap. Délután Borcsa türelmetlenül rontott be a házba. Tudta jól, Mamikáék ajándékát ma kapja meg. Kézmosás közben kiprovokált egy nyakászást a fiútól. A végére értem oda. Szokásomtól eltérően csak Pétert büntettem.
A fiú kiborult, zokogott. Közben Mamika mit sem sejtve elővette a tortát, s az ajándékot. Mikor a fiú meglátta, még jobban topozékolt, követelte az autót vagy legalább egy barbie babát. Eszembe jutott, hogy némi használt barbie ott hever a padláson, lehoztam, földhöz csapta, üvöltött. Ujjbábokkal próbáltam vigasztalni, földhöz csapta. Bevonult a szobájába.
Utána mentem, megbeszéltük, mit szeretne szülinapjára (5 tűzautót), s hogy majd tavasszal lesz, mikor nyílik a gyöngyvirág és az orgona. Eszébe juttattam, hogy ilyenkor illik meghúzni az ünnepelt fülét, s belesuttogni, hogy boldog szülinapot. Felvidult az ötlettől. Borcsit a konyhában találtuk, nagy puszilkodós békülős jelenet következett. Borcsi kölcsönadta a babáját, Péter ajándékba adta az ujjbábokat. Szent volt a béke. A tortát már nagy egyetértések közepedte zabálták.
Hozzászólások