Szűrés

Hosszas készülődés után csipőficamot szűrettünk. Semmi kedvem nem volt felcihelődni, de le kellett tudni, amíg Péter nincs itthon. A készülődés az indulás előtti napon kezdődött a ruhatáram felderítésével. Alapos keresgélés és némi gombátvarrás után sikerült találnom egy nadrágot, ami nem kismamanadrág, s mégis beleférek. Teljes sikerélmény 😀
Egy kevésbé átaludt éjszaka után félálomban öltöztettem Borcsát. Mire ráadtam az utolsó bundás kezeslábast is, bekakált. 😀 Tisztába tettem, kezdtük elölről: bundaharisnya, bundanadrág, bundakezeslábas, bundazokni. Teljesen leizzadtam mire befejeztük, s még a sapkája nem is volt a fején. Nehéz volt meggyőzni, hogy – 2o fokban nem leánykodunk. Már csak az volt hátra, hogy rávegyük Borcsát, hogy ne üvöltsön, amíg elvisszük az autóhoz, hogy a torka ne fázzon meg. Az uram indult el vele, mert az én csizmám csúszik, erre supp szépen Borcsával leültek a hóba 😀

A kiírt időpontra megérkeztünk a kórházhoz. Vártunk. Egyre többen gyömöszölődtünk be a kb 3 nm-es váróba. Borcsa egy párszor felébredt, néha úgy tűnt enni akar, s vártunk tovább. Oszt egyszer a domnu doktor kiüzent, hogy nyugodtan menjünk haza, ráér majd 3 hónaposan visszajönni. Elborult az agyam. Mire felcihelődtünk, rohan utánunk az asszisztensnő, hogy a domnu doktor mégis fogad.

Borcsát levetkőztetjük. Fekszik az ágyon, csodálkozik. Várunk. Közbe rosszul lesz egy gyerek, kinyitják az ablakot. Senkit nem érdekel, hogy az orvos éppen a pucér gyermekünket vizsgálja. A domnu doktor morog egyet az orra alatt, amiből arra következtetünk, hogy minden rendben van. Felszusszantunk, ez is lejárt.