Tegnap délelőtt 2 órán át tanodában voltam. S igy lesz ez ezentúl minden szerdán. Ezalatt Péter az apjával együtt dolgozott. Mikor kiléptem a férjem munkahelyéről, rég nem érzett szabadság tepert le. Mosolyogtam az utcán, örültem, hogy most csak úgy mehetek a járdán akármerre, nem kell nézni, hogy elfér-e a babakocsi, hogy le tudunk-e menni a járdáról. Bemehettek bármelyik üzletbe, még a lépcsősökbe is 😀 S ez mind csupa boldogság volt. De ott motoszkált bennem az aggodalom is, biztos hogy jól lakott ez a gyermek, kibírja több mint 2 órát. Hát nem birta ki. Orditott egy sort 😀
Én közben a tanodában tanultam, élveztem, hogy 2 órát ülhetek egyhelyben, szivtam magamba az információkat. Jó volt valami mást is hallani oltáson, hozzátápláláson s egyéb babadolgokon kivül.
Aztán ellátogattunk Magdushoz, Péter jól tűrte a szeretgetést. Evett, aludt, s megtöltötte a harisnyáját sárga matériával. Végül egy órát babakocsiztunk, s apa is eljött a dolgozdából. A program hátralevő részét jobb lett volna kihagyni a saját nyugalmunk érdekében. Hiba volt, Pétert elhurcolni bevásárolni és tapétakeresőbe. Kiakadt a nagyáruházak zsongásától. Este nagyjából 4 órába telt, amig sikerült megnyugtatni. Éjszaka 1-2 óránként ébredt, holott újabban ismét átalussza az éjszakát. Ez egy tanulságos tanodás nap volt.
Hozzászólások