Tegnap igazi vasárnapunk volt. Templom, húsleves, s végre mindez itthon hármasban. Ebből Péternek leginkább a templom jött be. A vasárnapi ebédet csak immel-ámmal lehetett beletuszkolni, ám az istentiszteleten teljesen feltalálta magát, még jobban mint otthon a játékaival. 😀 Úgy gondoltuk, hogy mire elzötykölődünk a babakocsival a templomba, Péter már rég aludni fog. Ehelyett a kedve igazán csak a templomban jött meg. Bájosan énekelt, akkor is, amikor más nem, versenyt szónokolt a tiszteletessel, aztán amikor kezdett lemenni tenorba, kisétáltunk. Megitta a jól megérdemelt tejecskét, alvás helyett kimászott a babakocsiból, s vígan danolászott tovább.
Hozzászólások