Tengeren

Péter téli légcsőhurutjainak kikúrálása végett szivjuk a sós levegőt a tengerparton. Családilag. Péter példásan viselkedik, eszik, alszik, nem rohangászik körbe a parton, nem akarja megvásároltatni szüleivel a rózsaszin plüssbálnákat és felfújhatós pingvineket, nem akar felülni az összes ringlispires lovacskára, mi mégis hulla fáradtak vagyunk. Nem erősségünk nekünk ez a tengerparti sütkérezés. Belefáradtunk a délutáni alvásba, a reggeltől estig tartó péterezésbe. 🙂
Péternek nagyon bejön a tenger, a partról négykézláb vágtat szembe a hullámokkal, s az sem zavarja, ha időnként képen töröli egy-egy. Nyugisan eljátszik a homokban, szivesen teleszór mindent, rakosgatja a kagylókat.

Persze az indulás előtti estén orvosnál voltunk, mert a gyermek csúnyán elkezdett köhögni. Mire meggyógyult, ismét utolérte a takony és a köhögés. Szóval csuda jó ez a sós levegő 😀

Még másfél nap, aztán jól a nagyszülők gondjaira bizzuk, s alszunk egy nagyot. 🙂