Eljött az ideje, hogy feljavítsam a puhány testem lottyadt izomzatát. A várandósság és a gyermeknevelés következtében a hasizmom teljességgel megszűnt létezni, a karizmom viszont annál erősebb lett. A kilókkal nem is lenne baj, s egy ügyes nadrágba bele is lehet gyömöszölni a rejtegetni valót. De én ügyetlen nadrágokat is akarok hordani. Ennek okán beiratkoztam a helyi kultúrotthonban tartandó aerobikra. Kivettem az uramtól heti három szabad estét, bepakoltam a tornazsákomba, otthon hagytam a tornafóbiámat, s elindultam.
Mint megtudtam a fitt lady-k csapatába érkeztem. Jelen volt néhány jó csaj, néhány kiskamasz, egy molett hölgy és én. Ezek közül én voltam a legügyetlenebb. Sehogy sem tudtam összeegyeztetni a karom és a lábam mozgását, az edző feltűnően sokat nyugtatgatott 😀 . A hasizmok a nyakamra mentek. Izzadtan lihegve, eszembe jutott, hogy feladom, jobb otthon ülni, s hancurozni a gyerekekkel. Aztán vége lett, s ballagtam hazafele a sötétben. Szerettem a szabadságot, igaz, kicsit stresszelt a mögöttem baktató fekete ló, s az illuminált férfi. De nem ütöttek el. Holnap is megyek.
Hozzászólások