Jó sok élménnyel és egy Süsüs pólóval megrakodva érkeztünk haza. Igen, létezik Süsüs póló, Péternek nagyon bejön.
Szombaton fél éjszakát átmulattuk. Nem, nem Borcsival, hanem a barátainkkal. Borcsi édesen aludt a meggyfák alatt a kölcsön babakocsiban. Nem zavarta a muzsika, s vagy 25 ember hangoskodása. Rég nem volt görbe estém, mondjuk a visszaemlékezések szerint az est akkor kezdett el igazán görbülni, miután mi nyugovóra tértünk, de én ennyinek is örültem, amennyi jutott.
Hazafele Péter példásan viselkedett. Szófogadóan nézett ki az ablakon akkor is, amikor Borcsi kerek 4o percen át ordított.
Most itthon sütkérezünk. Családi bevetéssel próbáljuk Borcsit kigyógyítani az anyabajból, egyelőre sikertelenül. Amúgy már jó régóta van Borcsinak két foga, s szépen nő a haja. Nagyon tud csípni, hangosan hahotázik, megeszik a zöldborsót is, s mostanában nem vesztek össze Péterrel. Szóval elégedett kellene legyek. Az éjszakáinkról inkább nem mesélek, nehogy elrontsam a nagy boldogságomat 😀
Hozzászólások