Ebédelünk. Péter ügyesen kanalazza a paradicsomlevest. Borcsa is szó nélkül eszik. Anyának lankad a figyelme. Péter hirtelen mozdulattal földre borítja a levesét, a tányért utána dobja. Borcsa is szorgalmasan követi a bátyját. S ez naponta többször megismétlődik, mindegy mi van a tányérban. Péter rendszeresen földre önti ivás után a csészéjében maradt vizet.
Moralizáltam, ordítottam. Most kezdek odajutni, hogy nem érdekel. Péter már szó nélkül megy, hozza a felmosót, feltörli. Ha szerencsénk van még a falra is ken belőle.
Hozzászólások