Úszóbajnokunk

Péter hivatalosan még messze áll a bajnokságtól, de a mi szemünkben már az.
Ügyetlenül, sokszor kedv nélkül mászik bele a medencébe. Kalimpál a nádszál lábaival, jobbra-balra inog az úszódeszkán, kapaszkodik apa bíztató tekintetébe, s egyszer csak elkezd haladni előre. Egy órán át dolgozik keményen. Befogott orral ugrál a medencébe, s lesi a többi gyereket. Néha feladja, ilyenkor alaposan meg kell dicsérni, s kalimpál tovább.

Borcsival izgatottan várjuk haza. Lesem az órát, ha nem jönnek idő előtt, akkor minden rendben, Péter nem makacsolta meg magát, teszi a tennivalót. Fáradtan és éhesen érkezik. Soha vacsora még nem ízlett úgy senkinek, mint hétfőnként a bajnokunknak. Apa nadrágja térdtől lefele vizes. A medence szélén nem lehet megúszni szárazon.