Kicsit izgultunk, amikor megérkeztünk anyósomékhoz. Vajon Péter megismer? Fog barátkozni velünk? Haragudni fog, hogy elhagytuk? Megismert, sőt örült, tapsikolt. Talán az apjának jobban, mint nekem, azóta sem lehet levakarni róla.
Öt nap alatt szép nagy fiú lett. S megtanult egy csomó csudadolgot. Tud fésülködni, puszit küldeni, pohárból inni, ebédkor az asztalnál igazi széken ülni, harapni a vajaskenyeret.
Nyaralása nem szűkölködött kalandokban sem. A rendszeres hintázás, udvaron pancsolás mellett fogathajtásra is sor került. Szimat, az emberszámba vett magyar vizsla töltötte be a ló szerepét. Péter vitézen ült a babakocsiban, Szimat pedig ügyesen huzogatta a járdán. Szóval, ez nem egy unalmas vakáció volt.
Hozzászólások