Piri mama izgult. Hogyne izgult volna, mikor Borcsa tavasz óta nem volt beteg, Péter pedig öt hete egészséggel felvértezve járt oviba, még 2 hónapra volt gyógyszere, amivel a doktornéni teljes egészséget garantált. Mostanra kezdtük elhinni neki. Nem is volt soha ekkora egészség ősszel szerény kis familiánkban. Piri mama biztos volt benne, pont náluk, a vakáció alatt fognak lebetegedni.
Aggodalmait az ovi utolsó napján oszlattuk szét: a gyerekek nem nála fognak lebetegedni, Borcsa cifrán köhög. Péterért reménykedünk. Mire megérkeztünk, Borcsa rendesen ugatott. Természetesen péntek este. Szombaton Péter ment temetőt látogatni, Borcsát én kúráltam. A helyzet nem javult. Vasárnap hajnalban Péter is kezdte a szülők szívét facsaró, gyomrot összeugrasztó, torokban gombocót okozó köhögést. Vigyük haza a gyerekeket Piri mamástól, sürgősen otthon kerítsünk orvost? Piri mama nélkül? Riadóztassuk Magdi mamát?
Végül némi telefonálás eredményeképpen vasárnap déli 1 órára jelenésünk volt a sürgősségen. Az ügyeletes doktornéni tavaly karácsonykor Borcsa tüdőgyusziját kezelte ki. Örültünk neki. Borcsa laringitiszes, Péter jó úton halad effelé. juppi, senki nem tüdőgyulladásos és senkinek nincs légzészavara.
Vasárnap délután megkönnyebbülten indultunk haza. Két vihácoló gyereket, két valamelyest megnyugodott nagyszülőt, egy özön gyógyszert hagytunk magunk mögött. Kezdődhet a vakáció, színház, opera, magdusozás, takarítás, karácsonyi barkácsolás.
Hozzászólások