Várakozunk

Egy hetet lapultam, vártuk, hogy mi lesz. Azért persze nem ültünk tétlenül. Szépen hazaszöktem 2 napra. Izgultam is titokban, hogy ha bármi történik… De nem történt semmi, hála Istennek. Jól összedobozoltam a dobozolni valót, vasaltam az uramnak egy hétre való inget, besétáltam a dolgozdába, s Magdussal is ebédeltem egyet. Szóval minden fontos dolgot elintéztem 🙂
Ma ismét voltunk orvosnál. Akkor kezdtem el izgulni, mikor anyósom úgy búcsúzott apósomtól, hogy ha bent kell maradjunk, majd hivlak. Gondoltam, ennek fele se tréfa, mégis csak össze kellett volna rakjam tegnap este a kórházi táskámat. 🙂

Aztán kiderült egyelőre aggodalomra semmi ok. A szívhang rendben volt, s a köldökzsinór bajos része sem látszott. Most vagy a gyermek takarta el, vagy már nincs is. Majd kiderül. Már a császár sem biztos 🙂 Ennek örömére hazafele megettünk egy fagyit, s délután kicsit dolgoztunk a kertben.  🙂