Különleges ez az időszak. Mindent úgy élek meg, mintha egy időre ez lenne az utolsó. Voltunk a párommal az erdőben sétálni, vittük Szimatot is, a környék legbolondosabb magyar vizsláját. Csuda jó volt bemenekülni a tölgyek alá a hőség elől. Szimat vigan nyargalászott az avarban, mi pedig kószáltunk a fák között. Néha megpihentünk egy-egy csutakon. Olyan jó boldogságérzés volt. Közben arra gondoltam, jövő hétvégén lehet már nem támaszthatjuk a kövér fák törzsét 🙂
Hozzászólások