Két szomszédunk van: András és István.
Péter: – András.
Borcsa: – Ispá.
Erre Péter még hangosabban: Andrááás!
Borcsa: Ispááááááá!
A kör egy párszor megismétlődött. Péter dühösen erősítette Andrást, Borcsa hisztisen, sírva próbálta meggyőzni testvérét Ispá fontosságáról. Közben az autó szépen haladt Zilah felé, mi pedig süketültünk rendesen.
Hozzászólások