Az első babázós heteinket anyósoméknál töltjük. Errefelé az a szokás, hogy rögtön az első hetekben meglátogatják a kismamát és hoznak enni. Anyósomnak annak idején 125-en hoztak enni 6 hét alatt. Nálam azért nincs akkora tömeg, de átlagban a napi 2-3 rend látogató kijön. A társadalmi szolidaritásnak e formája 30 év alatt annyiban változott, hogy nem elkészitett reggelit, ebédet vagy vacsorát hoznak, hanem a hozzávalókat. Igy alakult, hogy számtalan házityúk élettelen teste van lefagyasztva a hűtőszekrényben, a pincében lapul a leveszöldség. De kaptunk rizset, olajat, lisztet, mindenféle laskát, cukrot, finomabbnál finomabb süteményeket (olyan ritkaságokat, mint pl. hólabda), rengeterg virágot. Úgyhogy el vagyunk látva.
Hozzászólások