Ügyet intéztünk a városban. Ilyenkor Péter keresztanyjához tesszük át a rezidenciánkat. Reggel 9-re már félig szét volt verve a ház. Háromszor sepertem fel a virágföldet, megmentettem az edények zománcát a lepattogástól, egy üveg meggykompótot a földhöz csapástól, a házilány rajzait a pusztulástól. Péter volt a garázda, én szaladtam utána, Borcsi az ölemben szirénázott.
A délutáni alvás megszervezése volt az igazi kihívás. Kicipeltem a cserepes virágokat a szobából, a törékeny tárgyakat a szekrény tetejére gyűjtöttem, a könyveket biztonságba helyeztem, a szekrényajtókat egy sállal gondosan bekötöztem, Pétert lefektettem és az ajtót jól becsuktam. A csörömpölés, dörömbölés néhány perc múlva kezdődött. Vagy 1o perc elégedetlenkedés után, hirtelen csend lett. Belopóztam a szobába. Péter a szőnyegen feküdt kitárt karokkal, a kockák között, egy babahajszárító és egy fejreállított szék társaságában aludt.
Hozzászólások