Vonatozás

Borcsának gyorsan elmúlt a himlője, Péteren nem jelentkezett, így elindultunk hazafele.
Bár legutóbb erősen fogadkoztunk, hogy nem tesszük, ismét megejtettük a nagy vonatozást. A szereplők nem változtak (Péter, Borcsa, Magdi mama és Anya), de a hangulat sokat javult bő fél év alatt.

Hajnali négykor keltünk. Borcsa a biztonság kedvéért egy mézespogácsával felvértezve érkezett az állomásra, amit az első hasra eséskor el is ejtett. Az út jó kedvvel indult. Megkönnyebbüléssel konstatáltuk, hogy nincs sok utas, s legalább 8 helyet el is fogaltunk rögtön. Rajzoltunk, sétálgattunk, bámultunk kifele az ablakon, Borcsa látott néhány kutyát, ami teljesen felvillanyozta. Péter óránként megivott egy liter tejet vagy teát altatás céljából. Alvás nem lett, viszont a pelenkája nem bírta a megterhelést.

Borcsa gömbölyödő pocakkal szállt le a vonatról. Végigzabálta az utat, még két szaloncukrot is begyűjtött egy utastól, amit nagylelkűen a bátyjának ajándékozott.

A nap fénypontja az volt, amikor itthon gyerek és felnőtt egyszerre szenderült déli álomba.