Igen, így beszélnek Alcúdiáról és Port d´Alcúdiáról. Az első a tízezer lakosú óváros, tele régi épületekkel, a második, (a pokol) a harmincezer ággyal rendelkező kikötő, a nyáron rendkívül zajos helység, tele bárokkal, diszkókkal.
Igaz, mi előszezonban voltunk, de nekem úgy tűnt, hogy mindkettő mennyország. Bár meglehet, hogy főszezonban mégiscsak igaz lehet a szólás-mondás.
Alcudia volt régen a sziget fővárosa, méghozzá évszázadokon keresztül. A tengeri kalózoktól rettegve (akik bizony gyakran tőrtek a városra!) a 13-14.században hatalmas várfalakat emeltek köréje. A 6 méter magas, 2 méter vastag alcudiai várfalak, melyeket 26 torony díszít három impozáns várkapuval együtt, igazán dekoratív képet nyújtanak ma is. De valami más is díszíti a szépen restaurált várfalakat: kapribogyó bokrocskák. Nem véletlenül nevezik Alcudiát “ a kapribogyó városának”. Úgy díszítik őket, mint muskátlik az ablakokat. Fotóztuk is sűrűn a nem mindennapi jelenséget.
Szép templomukban, melyet Szt.Jakabnak ajánlottak, őríznek egy nagyrabecsült krucifixet, azaz keresztrefeszített Jézus szobrot, melyet háromévenként, július 26-án meghordoznak a városban körmenet formájában. Köszönetként, mert valószínűleg köze volt ahhoz, hogy 1507-ben hosszú, forró aszály után hozzáfogott esni a rég áhított eső…
Hozzászólások