A templomban jóformán keveset nézelődöm, feltekintek a Suttogó galériára, ahova nem akar felvinni a lábam, aztán ösztönömre hallgatva, helyette inkább nyomulok le a kriptába. Látom, oda nem kell külön fizetni.Tudom, hogy a St.Paul kriptája a legnagyobb egész Európában. S hogy oda van eltemetve a szobrász Henry Moor, akinek több munkáját láttam szerte a nagyvilágban, utoljára a kanadai Torontóban, előtte Bécsben. Továbbá a trafalgari győztes, Nelson admirális nyugszik benne. Koporsóját egy francia hajó fő árbócából készítették s egy fekete-fehér márvány szarkofágba helyezték.
Ott nyugszik Wellington herceg is, a vaskezű generális, a Napoleon bukását eredményező waterlooi győzelem hőse. Oda temették London híres festőjét, Turnert, meg magát Wrent, a templom építőjét.
Azt is tudom (hisz felkészülve mentem Londonba) hogy Wren emlékművén az alábbi szöveg áll latinul: Te, aki ezt olvasod, ha egy emlékművet keresel, nézz körül.
Egy falitábla állít emléket az emberiség megmentőjének, a penicillin feltalálójának, Flemmingnek is.
Nem olyan félelmetes, mint Bécsben a Stephansdom kriptája, vagy a császári kripta, szépen ki van világítva, – súgom diktafonomra. Lássam, megtalálom-e az említettek síremlékeit.
Sajnos nem került rá sor, mert elterelődött róla figyelmem. Elmondom , miért.
Hozzászólások