A kriptában a síremlékek közt, legnagyobb megdöbbenésemre, valakit Colát látok inni. Ezt a gyalázatot! Amott meg valaki uzsonnázik! Hát ez mit jelent?! Nem lehet igaz! – nézek körül megdöbbenve.Hirtelen frissen főzött kávé illata üti meg orromat! S íme, mit látnak szemeim! Uram teremtőm! Létezik?! Létezik. Emberek ülnek asztaloknál és kávéznak, falatoznak, beszélgetnek, olvasnak. Pincérek szorgoskodnak körülöttük, hordják a rendeléseket.
Te jó ég! Hova kerültem?!
Kávézót nyitottak a St.Paul kriptájában! – The Chrypt Café (Kriptakávézó) – olvasom a feliratot. Angol humor, mondom rá diktafonomra.
Na, de ezt nekem is ki kell próbálnom! Nyomulok a pultasztalhoz s máris rendelek kávét, hozzá süteményt.
Egy waterlooi harcos fehér márvány szoborcsoportjával szembeni üres asztal mellé telepszem. Az elesett harcos lovára dőlve fekszik, fölötte a védőangyal. Amint látom nem igen állt mellé, mikor kellett volna. Most már hiába őrködik felette. Késő.
Ezt az élményt! Jaj, nem adnám semmiért, hogy itt vagyok, súgom diktafonomnak.
Pali újra hív, tudni akarja hol vagyok. Mondom, a St.Paul kriptájában kávézom. Nagy kacagás rá a válasza.
A telefonbeszélgetésem senkit nem zavar, nem is hallják, mert közben stílszerű templomi muzsika (!) szól.
Hozzászólások