Hamar felhívtam Gyurit mobilon, de már nagyon berezelve, mert akkor már jöttek be a patikába a visszajelzések, hogy “vai, ce-i acolo! Nu se vede nimic..” hogy ott mekkora füst van, “vai, vai, extraordinar!”
Gyuri, ti tudjátok, hogy mi történt?
Nem.
Elmondtam neki gyorsan, amit megtudtam.
Na ne hülyéskedj- válaszolta hitetlenkedve.
Én most nem hülyéskedem, ti tényleg nem tudtok semmit?!
Nem, mi itt éppen Korondon vásárolunk.
Az autóban nem hallgattátok a rádiót?
Nem.
Valakinél az udvaron vagy?
Igen.
Kérd meg gyorsan a háziakat, hogy kapcsolják be a tévét!
Hallom amint mondja a többieknek, hogy ni mit mond Éva. Amerikában a tornyok… füst…
Na ne hülyéskedj, ki tudja melyik filmet nézik ?…
Gyuri, (akkor már kiabáltam) én a patikában vagyok, de hallom, hogy minden adón az megy, tényleg nagy baj van!…
A soför abban a pillanatban bekapcsolta a rádiót, persze hogy abban is arról beszéltek.
Hozzászólások