Valahol ezt olvastam: a művészet: ünnep. A művészet: játék. A művészet: diadal.
Igaz. Ez nagyon igaz, gondolkoztam el rajta. Ezeket én mind érzem festés közben.

Az ünnep már akkor megkezdődik, mikor kirakom a festőfelszerelésem. S én valóban játszom festés közben. Mint egy gyermek. A diadalt (mondjuk én inkább örömnek nevezném!) akkor érzem, ha valami szép dolog születik a papíron, vagy vásznon. Pl. mikor visszakacag rám egy szép virág. Azt hiszem mosolygok olyankor. Mert boldog vagyok.

Gyógyít és vigasztal ez a játék, kikapcsol és ébreszt, általában megnyugtat, de néha felkavar. Küldetés volna? Nem tudom. Mások szerint igen. Én csak azt érzem, hogy lelkileg  felemel. Azt határozottan érzem.