Mallorcan a néznivalókhoz hozzátartozik a piac is. Mi éppen Alcúdiát szemeltük ki e célra. Pálmába megérkezve, a jótanácsra hallgatva azonnal vásároltunk egy német nyelvű újságot, a szombaton megjelenő Mallorca Magazint, hadd lássuk a következő három nap rendezvényeit, hogy annak alapján tervezzük meg a programunkat. Bár ne tettük volna! A vaskos hetilap, meg hozzá a tíz euróért vásárolt képeskönyv legalább másfél kilót nyomott, amit én végigcipeltem magammal Pálmában. Később a kabátomat is levetettem, mert közben meleg lett, s azt is fognom kellett. A fél kezemet lefoglaló csomag bizony nem tűnt egy leányálomnak a sűrű fotózáshoz. Néhányszor el akartam dobni az újságot, de gondoltam odahaza átböngészem előbb, hátha valami fontos információt tartalmaz. Nem tartalmazott. Amit találtam benne, az már szerepelt a jegyzeteimben. Például, hogy Alcúdiában kell pacot nézni. Úgyhogy a szállodában megkönnyebbülve belegyúrtam a szemétkosárba. Meg is töltötte.
Visszatérve a témára, úgy intéztük ügyeinket, programunkat, hogy beleessen egy piaclátogatás Alcudiában. S ott mit vásároltunk? Először is frissen préselt narancslevet. Meg készíttettem egy portrét magamról. Marika nem akart, hevesen tiltakozott, hogy neki nem kell.
Fekete papírból vágta ki a szorgos fiatalember a profilomat ollóval, pár másodperc alatt. Eléggé mutatós lett, csak valami nem stimmelt rajta. Marika végigfilmezte a műveletet, s a filmen láttam meg később, hogy az illető (a művész) a végén, a legeslegvégén egyetlen mozdulattal, egy rövid kattintással, enyhe mosoly kiséretében rontotta el az alkotást. Levágta a lényeget: a tokámat. A szépséghibámat. Az ismertető jegyemet. Plasztikai műtétet végzett.
Hasonlít-e rám egyáltalán?- mutattam akkor Marikának a vágományt. Igeeen, válaszolta, de nem túl határozottan. Oké, egy gracias kiséretében kifizettem az öt eurót, a plasztikai műtét árát, s táskámba süllyesztettem a műalkotást. Azzal el volt intézve a dolog, mentünk vásárolni. A pálmafák meg kiváncsian követték lépteinket…
Hozzászólások