Ahhoz a hadadi templomhoz nemcsak az interjúm kapcsolódik, hanem az a felemelő esemény is (számomra legalábbis az volt, felemelő), hogy ott nyitottuk meg az úrasztalánál a kiállításomat. Istentisztelet előtt. Vagy alatt? Ezt nem is tudom, mert a kettő valahogy egybefolyt. János tartotta a bevezetőt s aztán átadta nekem a szót. Most utólag nem tudnám visszapergetni, hogy miket is mondtam. Kapásból, mert nem készültem rá. De lehet, hogy érdekes volt, mert figyelemmel hallgatták a jelenlévők. Láttam a szemükből, hogy érdekli őket minden szavam s jó érzés volt biztosítani őket, hogy virágaimon keresztül szívem melegét hoztam el nekik Ausztriából, hisz ezek nem másolt virágok, hanem az én belső virágaim.Az különben nem egy igazi templom, amelyről beszélek. A Szent László kegyeibe ajánlott 600 éves templomuk ugyanis földcsuszamlás következtében megrongálódott, falai szétváltak, most romokban hever. Hét éve hozzáfogtak helyreállítani, de anyagi nehézségek miatt leállt a munka. Mészáros Árpád lelkipásztor örömmel újságolta, hogy a magyar kormány részéről adományt kapnak rá, így az istenháza újjáépítését rövidesen megkezdhetik.
Míg felépül újra az igazi templom, az istentiszteleteket a kastélyban tartják, abban rendezték be ideiglenesen az imatermet, amely tulajdonképpen két helységből áll, egy belső kisebb és egy külső nagyobb teremből, ott ülnek istentisztelet alatt azok, akik nem férnek be a kisebb terembe, de ahonnan a szélesre nyitott ajtón át jól látnak és hallanak mindent.
Hozzászólások