Feltétlenül valami tipikus helyi dolgot kerestem. S találtam is egy kedvemre való bőrszandált. Meg egy majorika gyöngyöt (vagy majorica gyöngyöt, ahogyan Marika kényezteti. Illetve most már én is). És megtudtam hogyan nevezik a különleges színét. Pezsgőszínnek. Mert nem fehér, nem drapp, nem halványsárga, hanem pezsgőszínű. Féltem, nehogy másnap elmaradjon a tervbevett gyárlátogatás, s gyöngy nélkül menjek haza, ezért vásároltam a piacon. Nem maradt el, s akkor is vásároltam egyet. Abban szürke szemek váltakoznak pezsgőszínű szemekkel.
Szépek, mindkettő szép, csak éppen nem használom őket, mert nem vagyok gyöngyös típus. Mindenesetre a végrendeletemben, ha majd eljön az ideje, rögzíteni fogom, hogy a majorica gyöngyeimet Marika örökölje…

Ahogy Velencéből mindenki maszkokat, Egyiptomból papiruszra festett fáraó képeket hoz, Párizsból miniatür Eiffel tornyot, Isztambulból miniszőnyeget, Amszterdamból apró szélmalmot, Berlinből egy faldarabkát (úgy van, a 89-ben lebontott Berlini Falból), úgy Mallorcanak is megvannak a maga sajátos szuvenírtárgyai, amelyeket minden sarkon kínálnak a turistáknak. S azok vásárolják is szaporán. Mindegy mennyibe kerül, mert ha az ember már ott jár, az csak természetes, hogy valami emléktárgyat is visz haza…