Nós, ebben a külső teremben (tehát tulajdonképpen az imateremben, a templomban!) volt az én tárlatom. Hát nem gyönyörű dolog?! Én annak éreztem akkor is, meg most is.A kiállításom alatt gyakran volt nyitva a nagy fehér ajtó, de én mindegyre bezártam. Bár jó hűvös levegő jött odabentről. Gyakran kellett becsuknom a gyerekek miatt, akik be-berohantak, kergetőzni, elbújni, vagy csak egyszerűen hűsülni. Mert akkor voltak a legnagyobb melegek. Éppen a Hadadi Napok alatt. Csúrgott mindenkiről a veríték. Szerencsére (szerencsére!) a kastély falai vastagok, nem melegedtek át annyira, hogy ontsák befelé is a meleget.
Visszatérve az interjúra, vajon nem a Duna Tv-től voltak a fiatalemberek? Az Élő egyház című műsort megnéztem később idehaza, Ausztriában. Az 3 percben foglalta össze a három nap eseményeit. Magamat megláttam benne háromszor, a képeim kaptak két pillanatfelvételt, s a műsor utolsó mondata így szólt: A tanácskozást Horváth Piroska képkiállítása színesítette.
http://horvathpiroska.spaces.live.com/
Hozzászólások